12.rész - Kettesben...

-Nem.- folytattam ellenkezésemet.
-Légyszi.- szólaltak meg egyszerre.
-Nem fogok énekelni.- makacskodtam.Aztán megszólalt Kendall telefonja.
-Mindjárt jövök.- felállt és kiment a nappaliból.
-Valakit mostanában nagyon érdekelheti Kendall-t.- szólalt meg James.
-Lehet, hogy lány az.- folytatta Carlos.
-Adry téged ez nem is zavar?- és Logan.
-Miért zavarna?Mindenkinek van magánélete.- válaszoltam.
-És ha megcsal?- James.
-Halljátok ti magatokat?- szóltam rájuk.Nem válaszoltak.Én viszont meguntam és kimentem a nappaliból, aminek hála nekicsaptam az ajtót a barátomnak.- Ne haragudj!Nem láttalak!- kérleltem, akkor láttam meg a telefont a fülénél.Tátogtam egy "bocsi"-t és megindultam az emelet felé, de egy kéz visszarángatott.
-Oké, köszi.- tette le.- Semmi baj.- mosolygott rám.- Ma este, ez lesz a legkisebb gondod.- karolta át a derekam.
-Mire készülsz?- értetlenkedtem.
-Én semmire.- mosolygott.
-Nem szeretem ezt a játékot...
-A lényeg, hogy mi most elmegyünk sétálni.- adott választ kíváncsiságomra.
-Te ezt így eldöntötted.- nevettem.
-Ahogy mondod.- nevetett.Belökte az ajtót.- Elmentünk!Majd jövünk!- szólt be, majd hagyta becsukódni az ajtót.
Elindultunk és ahhoz a bizonyos parkhoz vezetett, ahol először találkoztunk.
-Kendall, ez gyönyörű.- szólaltam meg, mikor megláttam egy pokrócot mellette fényekkel.
-Áh, ez nem az én érdemem.
Odasétáltunk, majd leültünk.
-De szépek a csillagok.- néztem fel.
-Szépek, szépek, de nálad nem szebbek.- fordította maga felé a fejem.Elmosolyodtam.
-Szeretlek.- ültem közelebb hozzá.
-Én is téged.- ölelt magához.- Tudod.Nem véletlenül vagyunk itt ma.- suttogta a fülembe.
-Hát, mivel eltervezted biztos nem.- néztem rá.
-Nem úgy értem.- mosolygott.- Itt találkoztunk először és azt szeretném ha az első is itt történne.
-Te őrült vagy.- nevettem.
-Lehet.De ez az őrült téged szeret a legjobban.- megcsókolt, jó hosszan.Finoman a hátamra fektetett és fölém hajolt.Majd eltávolodott.- Készen állsz?- mosolygott rám.
-Itt?És ha meglát valaki?- értetlenkedtem.
-Nem számít.Csak a most és csak mi.- adott egy rövid csókot.- Szóval...a válasz?- nézett bele szemeimbe.
-Készen állok.- mosolyodtam el, mire ő is elvigyorodott és megcsókolt.
*-*
-Na most már fel kéne öltözni.- szólalt meg.
-Vagy még se?- vigyorodtam el.
-Mire gondolsz?- ült fel.
-Hát, van pár ötletem.
-Igen?Akkor hallgatlak.- mosolygott rám.Közel hajoltam hozzá, egészen a füléig.
-Te, én, pokróc, így, haza.- suttogtam.
-Így??- nézett rám nagy szemekkel.
-Este van és úgy sincs messze a ház.
*-*
Átkarolt kezekkel a nyakába és összefont lábakkal a derekán, egy pokróccal eltakarva minket indultunk haza.De hülye ötleteim vannak ilyenkor...
Beléptünk a ház ajtajában és csendben felmentünk az emeletre.Belökte az ajtót, majd megfordulva neki nyomott és az becsukódott.Elengedtem a pokrócot és vadul csókolni kezdett.
-Most jön a második menet.- kacsintott, majd lassan lefektetett az ágyra.