7.rész - Sose hazudott...

-Hogy te mekkora egy rohadék vagy.- szólaltam meg dühömbe.
-Mért is?- nézett rám kikerekedett szemekkel.Elkaptam a tekintetem.
-Hagytad sajnáltatni magam, miközben te vagy a szemét.- válaszoltam.
-Én?Még is miért?- értetlenkedett.
-Képes voltál ott hagyni a turné miatt.
-De...neked suli volt és...
-És?Honnan tudod, hogy nem mentem volna veletek?Meg se kérdezted.Rögtön rávágtad, hogy akkor szakítanunk kell.
-Ott hagytad volna a sulit?
-Jaj, mint ha ott hú de sokat tanultam volna...Dani-t, El-t és Perrie-t elhívták a srácok, de te képtelen voltál fel tenni a kérdést.
-Most komolyan én vagyok a hibás?Egyáltalán ha ennyire sokat tanultál akkor miért jártál egyáltalán suliba??
-Mert én nem vagyok Mr. "Inkábbhíresleszekminthogytanuljak".- gúnyolódtam.
-Nem azért akartam híres lenni, hogy ne tanuljak.
-Ha nem miért?- kérdeztem.
-Mert van hozzá tehetségem!És ez nem sok embernek adatik meg.Én kihasználtam a lehetőséget, nem mint te.
-Mit használjak ki ha nincs semmim?- értetlenkedtem.
-Semmid?Hallottad már a hangodat?
-Hiába mondod ezt, akkor sincs hangom.- ellenkeztem.
-Jó akkor ne higgy nekem.Nem kell.De egyszer úgy is rájössz.
-Mire?Arra, hogy...
-Hogy csodálatos hangod van!Majd egyszer biztos eljut a tudatodig, hogy mikor azt mondják az emberek, hogy tehetséges vagy végre elhiszed és teszel érte, hogy mások is megtudják!
-Miért higgyek neked?
-Miért?Azért, mert... rólam bármit elmondhatsz, nem érdekel.De én sosem hazudtam senkinek.És ha kicsit kutakodsz az emlékeidbe akkor rájössz, hogy neked se hazudtam soha semmiről.Mindig az igazat mondtam.Vagy talán rosszul emlékszem?
Semmit se tudtam erre válaszolni.Igaza van.Sose hazudott...Sose.Lehajtottam a fejem és elindultam az ajtó felé.Majd megtorpantam.
-Nem értelek.- fordultam meg.- Hogy csinálod ezt?Mindenből olyan dolgot hozol ki amivel dicsérni vagy bókolni akarsz.Hiába üvöltöm le a fejed akkor is, te csak jót mondasz.
-Mert én nem akarok, nem tudok rád haragudni.Lehetetlen.Nem tudok olyanra haragudni akit szeretek.- válaszolt.
-Ezek után is?2 év után is?- értetlenkedtem.
-Még ezek után is.- mosolygott.- Sőt azzal, hogy most már látlak csak még jobban erősödött a láng.És a fájdalom, hogy nem lehetek veled.Mert te mással vagy boldog.- fogta meg a kezem.- Igen, szeretlek.De tudom, hogy a szavakkal semmit se érek el.Tetteket meg nem akarok.Tudom milyen érzés ha más csókolózik a csajoddal.Én ezt nem akarom megtenni.Elfogadom, hogy te már nem szeretsz és tovább lépek.Ez az élet rendje...- erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Hiba volt akkor szakítanunk.- szólaltam meg.- De, ezen nem lehet változtatni.- néztem rá a kezeinkre.- Vagy is lehet változtatni.Csak nem akarok.Sok minden történt az alatt a 2 év alatt.Rengeteg.Beleszerettem Kendall-be.És látom rajtad, hogy fáj, de sajnálom!Mi már nem leszünk együtt.- tettem hozzá.
-Én pedig ezt elfogadom.Holnap úgy is megyünk haza.És megint nem látlak többé.Talán úgy könnyebb lesz.
-Szurkolok, hogy találj egy olyan lányt aki őszintén szeret és veled szeretné leélni az életét.- halványan elmosolyodtam.
-Kösz.Ti pedig legyetek boldogok.- most viszont mosolygott.Aztán elengedte a kezem és megöleltem.Majd kimentem a szobából.
Elővettem a telefonom és beírtam a számot.
-Szia.- szóltam bele.
-Szia.Most épp a stúdióba vagyok...
-Oké, akkor sétálok.
-És ha inkább elhoználak ide?
-Én?A stúdióba?Nem fog kinyírni a nagy melák?- nevettem.
-Csak viccelt és van neve is.
-De engem az nem izgat.
-Az, hogy viccelt vagy...
-A neve nem izgat.
-Oké, akkor 5 perc és ott vagyok.- és letette.
Lementem a lifttel (...) a földszintre, majd ki az ajtón.Pont akkor ért ide.
-Biztos jó ötlet nekem a stúdióba menni?- értetlenkedtem.
-Biztos.Na ülj be.- mosolygott.Beültem.
5 perc alatt oda is értünk.Megfogta a kezem és bementünk.
-Ez hatalmas.- szólaltam meg.
-Ez még semmi.- mosolygott.- Gyere, nem akarlak húzni.
-Jó, jó.- aztán elindultunk egy folyosón.
Bementünk egy szobába.
-Te még is hol a francban voltál?- kiabált Kendall-re a nagy melák.
-Semmi közöd hozzá.- válaszolt.Aztán rám nézett.
-Mit keres ez itt?- kérdezte.- Megmondtam, hogy nem akarom a stúdiómban látni.
-Csak azért mondod, mert idegesít, hogy valaki jobban ért valamihez, mint te.
-Zavar, hogy egy 21 éves lány okosabb, mint te?- kérdeztem rá.
-Eléggé.- mondták a srácok.
-Egyáltalán nem zavar, mert nem vagy okosabb.
-De, de az vagyok.- álltam elé.
-Én dalszerző és kiváló zongorista vagyok.Te?
-Jól táncolok, tudok énekelni és jó dalszerző vagyok.- vigyorogtam.
-A táncot az megerősítem.- fogta a fejét James.
-Én pedig az éneket.- karolt át Kendall.
-Mi pedig a dalszerzést.- Carlos és Logan.
-Kis csillag.Azt se tudod, hogy mi az a zene.Honnan tudnál te dalt írni?- szólalt meg.
-Ha ennyire érdekel elárulom.- szedtem le magamról a kezeket és elindultam a táncterem felé.
Ők pedig követtek.