9.rész - Legalább láthattam

*Harry szemszöge*
*-* Másnap reggel
-Harry kelj már fel!1 óra és indulunk haza.- dobott rám egy párnát Lou, mire a reakcióm, hogy az oldalamra dőltem.- Ha a szép szóból nem értesz.- és rám öntötte a  vázát...benne virágokkal.
-Lou, ha legközelebb randira hívsz nagyobb csokrot kérek és víz nélkül.- ültem fel.
-Az egyetlen akit randira hívok az El.Te pedig kelj már fel!!- idegeskedett.
-Nem áll szándékomba El és közéd állni.Úgy, hogy tessék.- dobtam rá a pár szál vizes virágot.
-Fél órát kapsz.Készülj el.- és kirobogott az ajtón.Lekapartam magamról a vizes takarót és felálltam.Hirtelen megcsapta az orromat az az illat amit tegnap okozott az a lány akit végre sikerült elengednem.Miért olyan nehéz ez?Még sose volt ilyen egy lány után.Már 2 éve ugyan ez.Csak most már tudom hol van...és kivel van.Kendall..Ch...Ő miben más mint én?
-Szia.Figyelj.Tudom, hogy tegnapi beszélgetésünk elég rosszul eshetett.De sajnálom, kérlek valahogy lép túl rajta.Te is tudod, hogy már vége.Igazából csak annyit akartam, hogy most már tudom ki vagy és sajnálom, hogy ezt kellett látnod.De szeretnék tőled elbúcsúzni, úgy ahogy 2 évvel ezelőtt nem sikerült.Kint leszek a reptéren.Tudni fogod hol keress.- gondolatmenetemből a telefonom rögzítője élesztett fel.Nem is vettem észre, hogy csörgött a telefon.
-Tudni fogom hol keressem...- elgondolkoztam.Aztán gyors észbe kaptam, hogy ha nem készülök el akkor Louis kicsinál.Na akkor hajrá...
*-*
-Kérem kezdjék meg a felszállást.- szólalt meg egy kedves női hang a hangszóróból.
-Haver gyere már.- szólt utánam Liam.
-Nem.Még nem mehetek.- idegeskedtem.
-10 perc múlva felszáll a gép...
-Nem mehetek el amíg nem láttam még egyszer.
-Honnan tudod, hogy itt lesz?- értetlenkedett.
-Azt mondta tudni fogom hol keressem..- suttogtam.Meg van!- Felvinnéd a cuccaim a repülőre?5 perc és ott vagyok.
-Harry mit akarsz...- és elrohantam.
-Hol az az szoba?- idegeskedtem, míg végül megtaláltam.Vettem egy mély levegőt és kinyitottam.
-Segíthetek?- kérdezte a takarító?
-Elnézést.- és becsuktam.De akkor meg hol van.Megcsörrent a telefonom.
-Harry gyere már ide.Valaki keres téged.- szólt bele Lou.Rohantam oda és megláttam Őt.
-Szia.- akaratlanul is elmosolyodtam.
-5 perc.- mondta Lou majd ment a géphez.
-Szia.- köszöntött.
-Tényleg itt vagy.
-Hát, nagy nehezen elengedtek.
-Hú de védhet az a srác.
-Igazából Logan tartott fel, mert nem akarta odaadni a kocsiját.De azért sikerült.- nevetett.- Kendall nem is tudja, hogy itt vagyok.
-Elszöktél?Rossz kislány.- nevettem.
-Csak nem akarom, hogy idegeskedjen.Mert akkor nem tudnék elbúcsúzni tőled.- mosolygott.
-Sosem voltam jó a búcsúzkodásba.
-Én sem.- értett egyet.- Szóval.Tudom, hogy szeretsz, tudom jól mit akarsz és azért ilyen nehéz nemet mondanom, mert tudom, hogy milyen boldog voltam melletted.Tudom mennyire szerettelek, te mennyire szerettél és emiatt iszonyatos fájdalom gyötör, hogy így átvágtalak.Hogy már is mással voltam.De sajnálom megsérültem, aztán jött Kendall és csak megtörtént.Megérteném, hogy ha hozzám se szólnál, de te ehelyett szerelmet vallasz és remélsz.Még is miért?- láttam a könnyeket a szemébe.Abba a gyönyörű, kék szemébe...
-Mert komolyan mondtam minden szót.Nem azért, mert ez hozza ki az emberből a szerelem.Nem!Azért mondtam, mert én tényleg azt érzem, hogy szívemből szeretlek.De nem próbálkozom.Ha nekünk az volt a sorsunk, hogy csak egy kis "kaland" legyünk..
-Nem kis kaland volt.- szakított félbe.
-A Londonba induló gép 5 perc múlva felszáll, kérem szálljanak fel.- a hangszóró.
-Menj, mert lekésed.- könnyeket látok a szemébe, de ezek olyanok amiket még sose láttam.Olyan, veled akarok lenni, de nem tehetem.Vagy valami ilyesmi.Megéri vajon reménykedni?
-Nem megy.- szólaltam meg.
-De igen.Menj!- lökött meg.- Harry.- törölte le a könnyeit.
-Szeretlek.- szóltam vissza.Aztán felszálltam a gépre.
*-*
-Jól vagy?- szakította félbe értetlen bámulásomat Lou.
-Nem.- rántottam meg a vállam.- Ha azt mondja, hogy Kendall-el boldog akkor miért érzem azt, hogy még mindig szeret?- értetlenkedtem.
-Biztos, hogy azt érzed?Nem csak bebeszéled magadnak?
-Igen biztos...Nem tudom.
-Gondolkozz el mit mondott, és hogyan mondta.- simította végig a vállam.
-Kösz.Remek barát vagy.- mosolyogtam rá.
-Csak teszem a dolgom.- nevetett.
Mit mondott és hogyan...Várjunk csak.Azt mondta "nem kis kaland volt". Mondhatta volna azt is, hogy "nem azért, hogy kis kaland legyünk", de nem ő nem azt mondta.Vagy is még van ott valami...
*Adry szemszöge*
-Szeretlek.- mondta, majd felrohant a gépre.Miért sírok?Nem akarok sírni!Nem szeretem Harry-t.Kendall-t szeretem!Most már valamiért nem hiszem el.Hiba volt kijönnöm.
*-*
-Te meg merre voltál?- állt elém karba tett kézzel.
-Életem minden egyes percébe tudni akarod mit csinálok?- kiabáltam rá.- Nem lehetek egy kicsit egyedül?Attól, hogy elmegyek egy pár percre nem kell feltételezni rögtön minden szart.- és felrohantam a dolgozóba, majd bezárkóztam.Mi a franc ütött belém?Még sose borultam ki előtte.Nem szoktam rákiabálni.Mi van veled Adry?Harry teljesen összezavart...
-Minden rendben?- szólalt meg mögöttem egy hang.
-Hogy jöttél be?- értetlenkedtem.
-Kulcs...- mutatta fel.- Na de minden rendben?Kiabálást hallottam.
-Kimentem a reptérre elbúcsúzni a srácoktól és mikor vissza jöttel kiborultam azon, hogy megkérdezte hol voltam.
-Beszéltél Harry-vel.- jelentette ki Ash.Na nem mondod??- Tudom, hogy tudod, csak azért mondom, mert emiatt vagy ilyen.
-Mi?
-Azért vagy ilyen, mert a közelébe voltál.- elmosolyodott.- Te szereted Harry-t.
-Nem, ez hülyeség.Én Kendall-t szeretem.- ellenkeztem.
-Sírtál!Adry, ismerd be.
-Mit?Nem szeretem Harry-t!- vágtam rá.- Azért sírtam, mert...
-Mert most, hogy tudod ki ő, nem tudod elengedni.- jött közelebb.- Emlékszel minden szép emlékre, még a rossz dolgok is szépnek tűnnek csak, mert vele élted át.Látod rajta, hogy szeret, ahogy te is őt.
-Nem szeretem!- megint előtörtek a könnyeim.
-Ne hazudj!Látom a szemedben!Miért nem mondtad meg neki?
-Mit látsz benne?- értetlenkedtem.
-Bebizonyítom.- emelt fel egy tükröt.- Látod.Könnyes a szemed, piros és duzzadt, azért meg sírtál.És ki miatt sírtál?Csak gondolj rá.- oké...Harry, göndör haj, zöld szem, édes mosoly...- Háh!Tudtam!Kitágultak a pupilláid!- vette el a tükröt.
-Jó, talán érzek még valamit iránta, de nem tudnám újra elképzelni magamat mellette.
-Te tudod.De az azért eszedbe juthat, hogy lehet most láttad őt utoljára...
-Miért csinálod ezt?- keltem ki magamból, könnybe lábadt szemekkel.- Miért akarod, hogy újra vele legyek?
-Egy, mert szeretlek és kettő ahogy őt is.Csak azt akarom, hogy boldog legyél.
-Boldog vagyok!Nem érted?Boldogabb nem is lehetnék.Szeretem Kendall-t, nem akarok más mellett lenni.Vele akarok lenni.Nem pedig Harry-vel.Nem érted?
-Jó nem csesztetlek...
-Szeretlek.- hallottam egy hangot az ajtóból.Aztán odajött hozzám és átölelt.
-Én is téged.Nagyon.- öleltem vissza.
-Ash!- kiabált valaki a földszinten.Azt hiszem Logan...de nem biztos.
-Megyek.- majd kiugrándozott (!!) a szobából.
-Ezek járnak?- kérdeztem.
-Ööö...nem tudni.- nevetett.
-Ne hidd el amit Ash mondott.Nem szeretem Harry-t.Téged szeretlek...- megcsókolt.
-Hiszek neked.- mosolygott.- Szeretlek.
-Szeretlek.- mosolyogtam.- Nagyon, de nagyon.- öleltem át.