6.rész - Szóval ez maradt ki

-Ne haragudj!Fel kell vennem.- kiment a folyosóra a csörgő telefonjával.Felkaptam a könyvet.
-Oké elég nem bírom.- azzal kinyitottam a könyvet.Nem tudom hol nyílt ki, de az biztos, hogy egy csodás pillanat lehetett.Várj!Tudom is mikor!Ez az a kép amikor szülinapi ajándékként felkeltettek a wmyb-vel.Emlékszem!Első randi, mikor moziba mentünk és csókkal fejeztük be, meg az amikor leütötte tesómat, mert szekált.Amikor Párizsba voltunk...Emlékszem!!Mindenre!Mindenre...
-Mit érzel?- szólalt meg az ajtóban állva.
-Mi?- kaptam fel a fejem.
-Visszatért az érzelem?- bővítette ki.
-Nem hiszem.Vagy is, nem érzem azt, hogy szeretném Harry-t.Csak emlékszek akkorra.Minden eszembe jutott.- válaszoltam.
-Ez azt jelenti, hogy szeretsz?- ült le mellém.
-Persze, hogy szeretlek.- mosolyogtam.Aztán eszembe jutott még valami...A francba!
-Mi a baj?- ijedt meg.
-Egy rohadék vagyok.- hajtottam le a fejem.
-Még is miért lennél az?- értetlenkedett.
-Azért, mert a szakítás után 1 hónappal már is veled voltam.Mint ha nem is jelentett volna semmit.Pedig az emlékek alapján eléggé boldog voltam.
-Azért hibáztatod magad, mert nem vártad meg amíg túlléptél rajta?
-Nem is emlékeztem rá, persze, hogy túlléptem rajta.Ő a múlt.Te vagy az én jelenem.- mosolyogtam.
-Szeretlek.- elmosolyodott.
-Én is.- megcsókolt.- Akkor megtennél nekem egy szívességet?- kérdeztem.
-Mit?
-Eltudnál vinni a hotelhoz?
-Miért?
-Beszélni akarok Louis-val.- amúgy igen.Rájuk is emlékszem.
-Menjünk.- felkapott és kivitt a kocsihoz.
*-*
-Köszi!Imádlak.- adtam egy csókot.
-Majd hívj ha jöjjek.
-Okés.- mosolyogtam, majd elment.
Bementem az ajtón és felmentem az emeletre ahol találkoztunk Louis-val.Kopogtam az ajtaján.Nincs válasz.Megint kopogtam.Aztán egy nagy darab ember nyitott ajtót.
-Louis itt van?- kérdeztem.
-Mi köze van hozzá?- szólalt meg rohadt mély hangon.
-Beszélni szeretnék vele.
-Tudja maga hány őrült rajongó jön ide ezért?
-Őrült rajongó?Nem, nem!Én nem!Én a testvére vagyok.Adry Speat.
-Ez a legjobb eddig!Na de kérem menjen innen.Nem akarok erőszakot alkalmazni.
-Nem megyek addig amíg nem beszéltem a tesómmal!Megértette?- förmedtem rá.- Most azonnal elállja az utamat vagy nem állok jót magamért.- fenyegettem.
-Ezzel semmit se ér el kis hölgy.
-Engedjen már be!- kiabáltam.
-Adry?Mit keresel te itt?- jött oda fürtöske.
-Harry.- kicsit elmosolyodtam.- Beszélni akarok Louis-val de ez a nagy melák nem engedi.
-Hé!Tudja van nevem is.
-Azt én még is honnan tudjam?
-Várj, felhívom, hogy engedjen be.- Harry.
-Nem egyszerűbb ha beüvöltök?
-Nem, mert azt hiszi, hogy rajongó vagy és ezért nem foglalkozik vele.- vette elő a telefonját.- Amúgy tudod a nevem?
-Persze, hogy tudom.Hülye nem vagyok.
-Szia Lou.Adry itt áll az ajtódba és beszélni szeretne veled.- Harry.Aztán letette.
-Micheal, köszönöm de innen át veszem.- hallottam tesóm hangját majd megjelent ő is és (ha jól tudom) Micheal felszívódott.- Szia.Mi járatban erre?- köszöntött.
-Beszélnem kell veled!
-Öm...oké.Gyere...- és bementem.- be.- becsukta az ajtót én pedig (nem szó szerint) a nyakába ugrottam.- Na mi van hugi?
-Emlékszem!Emlékszem!Rád, és a többiekre is.- mosolyogtam.
-Tényleg?- csillant fel a szeme.
-Igen!Rád, Liam-re, Zayn-re Niall-re és...Harry-re.- elhalkultam.
-Miért mondtad Harry-t halkan?- érdeklődött.
-Azért, mert szemét vagyok.
-Miért lennél szemét?- értetlenkedett.
-Mert mikor szakítottunk utána eljöttem LA-be és találkoztam Kendall-el.Szinte rögtön más karjaiba ugrottam azok után a vallomások után.
-Nem tehetsz róla, hogy megsérültél.- nyugtatott.
-De ez akkor is bunkóság!Egy rohadék vagyok.- elkezdtek potyogni a könnyeim.
-Adry, nem vagy rohadék.Mit szoktál mondani folyton?
-Vagy megszoksz vagy megszöksz?- emeltem fel a fejem.
-A másik.
-A dolgok azért történnek, mert annak úgy kellett lennie?
-Pontosan.Azért történt így, mert így kellett történnie.- törölte le a könnyeim.
-Nem is csodálnám ha Harry még a közelembe se akarna jönni.De még se ő pont az ellentettjét csinálja, mint amit várna az ember.
-Ő Harry.- nevetett.- Most mit csinálsz?
-Talán beszélnem kéne vele.
-Jó ötlet.- mosolygott.
Azzal átmentem Harry szobájához.Kopogtam és nagy meglepetésemre nem egy melák állt előttem hanem Liam.
-Szia.- mosolyogtam.
-Szia Adry.Mit vigyorogsz?
-Baj ha az ember emlékszik a barátaira?- még mindig mosolyogtam.
-Emlékszel?Komoly?- elmosolyodott.
-Igen Leeyum.- nevettem.
-Már azt hittem elfelejtettél minket.- ölelt meg.
-Titeket lehetetlen.- nevettem.
-Na csak azért.- nevetett.
-Na, de.Nem tudod hol van Harry?
-Ott ül a kanapén.- mutatott arra.
-Beszélhetnék vele?
-Csak nyugodtan.- kacsintott és kilépett az ajtón.Én pedig be és ajtó csukást hallottam mögöttem.
-Szia.- köszöntem.
-Szia Adry.- nézett rám.
-Beszélhetnénk?
-Mit kell meséljek magamról hát ha emlékezni fogsz...
-Semmit.Mert mindent tudok.- vágtam a szavába.
-Emlékszel?- állt fel.
-Persze, hogy emlékszem.De ha még egyszer valaki megkérdezi akkor leütöm.- nevettem.
-Bocsánat.Nem tudtam, hogy beszéltél valakivel előttem.- nevetett.- Miről is akartál beszélni?
-Arról, hogy sajnálom.Ne haragudj!
-Miért kéne haragudjak?- értetlenkedett.
-Azért, mert egy rohadék vagyok.A szakításunk után már is mással voltam...
-Ez a bajod?Nem tehetsz róla hisz megsérültél...
-Jó, de ez akkor is szemétség.Főleg így, hogy tudom miket mondtam...mondtunk.
-2 éve volt.Már rég történt.- nézett bele a szemeimbe.És akkor eszembe jutott, hogy is szakítottunk.