2.rész - Emlékek és homályok

-Valami rémlik.- szólaltam meg Louis beszéde után.
-Tényleg:?- csillant fel a szeme fürtöskének.
-Nem.- vigyorogtam.
-Semmit se változott...- rázta a fejét Zayn.
-Szóval akkor semmire se emlékszel?Sem erre a szépfiúra?- Louis és Harryre mutatott.Fura, Ash nem említette, hogy buzi lenne a tesónk...- Nem kell félre érteni.Van barátnőm...- forgatta a szemeit.
-Nem emlékszem semmire.Sajnálom.De nem értem miért kell ennyire kiemelni Harryt.Ki ő, hogy annyira de annyira emlékeznem kellene rá?- értetlenkedtem.
-Harry, csak azért mondja, mert ideges és nem tud semmit.Ne vedd komolyan!- Ash.Megcsörrent a telóm.
-Látom még mindig elfoglalt ember vagy.- viccelődött Louis.Felálltam és odasétáltam a sarokba, majd elővettem a telefonom.Szokás szerint megint nem néztem meg ki az.
-Hálo?- szóltam bele.
-Már megint nem nézted meg, hogy ki hív igaz?- szólt bele.
-Jól van bocsi!Megpróbálok leszokni róla.- mondtam.
-Amúgy szia.- éreztem, hogy mosolyog.
-Szia.- nevettem.- Na mizujs?- kérdeztem.
-Végeztünk a stúdióba és arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy randira.Most van időm.De csak ha te is ráérsz.- mondta a barátom (azért se mondom meg ki az... ~szerkesztő).
-Olyan régen voltunk kettesben.De most nem tudom eltudok-e innen szabadulni.Találkoztunk tesómmal és a haverjaival akiket valahonnan ismernem kéne, de nem emlékszem rájuk.- nyomtam le egy szuszra.
-Légyszi.
-Jó rendben.- elmosolyodtam.Nem tudok neki nemet mondani.Olyan aranyos...És az enyém!
-Hol vagy?Elmegyek érted.- kérdezte.Lediktáltam neki a hotel címet és azt mondta 10 perc és itt lesz.Arra legyek kint a hotel előtt, mert nem akar rajongókkal találkozni.Aztán letettem.
-Kinek hiányoztál ennyire?- Louis.
-A pasijának..- Ash.
-Van barátod??- kapta rám a tekintetét fürtöske.
-Van.- mosolyogtam.Lehet ez szíven ütötte, mert láttam valami "összetörést" a szemében.
-Harry figyelj.Nem emlékszik rád, nem tudja mit érzett irántad.
-Az tönkre teszi a kapcsolatomat Kendall-el?- kérdeztem rá.
-Lehet...
-Akkor nem is akarom tudni.- mosolyogtam.- Na de megyek.Mert találkozunk.Sziasztok!- léptem ki az ajtón.Siettem a lifthez és lementem a földszintre.Elég lassan, de legalább élve értem le.Mire kiértem a hotelből egy összekulcsolt kezű, szőkés barna hajú sráccal találkozott a tekintetem aki a kocsijának dőlve néz rám.
-Azt mondtad 10 perc.- nevettem.
-Tudom.- forgatta a szemeit és odajött hozzám.Megölelt.- Hiányoztál!- megcsókolt.
-Te is nekem.- mosolyogtam.- Hova tervezel vinni?- kérdeztem.
-Hát gondoltam megnézhetnénk egy filmet...
-Mozi?Megint?- nevettem.
-Nem a moziban.Otthon.- kacsintott.
-Csak ha a srácok nem lesznek ott...- szálltam be az autóba.
-Akkor elküldöm őket.- mosolygott rám majd beindította a járművet.Egy gyors 10 perc alatt haza is értünk.Kendall leparkolt aztán kézen fogott és besétáltunk a házba.Carlos és James a kanapén ült.Logan pedig épp akkor lépett ki a konyhából egy tál pattogatott kukoricával a kezében.
-Nincs szívem őket elküldeni.- súgtam Kendall-nek.
-Az jó, mert nekem sincs.- mosolygott.
-Na sziasztok!- örvendezett Logan.
-Hali!- nevettem.
-Már megint nevet.
-Rajtad csak azt lehet.- vigyorogtam.
-Ezt még visszakapod.- fenyegetett.
-Üljetek már le!Filmet akarok nézni.- panaszkodott James.
-Nyugi már!Előbb átöltözöm.- vigyorogtam rá.
-Na akkor még várhatunk 20 percet...
-Hé!!- kiabáltam vissza a lépcső tetejéről. 

Komikaaat!!!Légyszi!