13.rész - A randi

*Harry szemszöge*
Utálom ezt.Utálom Louis-t.Utálom a vakrandikat.Utálom, hogy nem tudom kivel lesz találkozóm.Csak ültem az asztalnál és vártam a titokzatos lány akit drága barátom szervezett be nekem, hogy ne folyton Adry járjon a fejembe.Hoppá!Most is csak rá gondolok...Na Louis ez most nem jött be.Nézegettem az órámat ami 14:34-et mutatott.A csaj vagy már egy negyed órája késik.

Mikor már teljesen untam magam akkor lépett be az ajtón, egy velem egyidőjű szőke hajú lány.Meglátott és felém közeledett.Felálltam, hogy köszöntsem.

-Szia!Biztos te vagy Harry.- mutatta meg gyönyörű mosolyát.
-Szia.Igen én vagyok.- fogtam vele kezet.
-Stephanie vagyok, és Louis elég sokat beszélt már rólad.- mosolygott tovább.
-Tényleg?
-Persze.Ja és bocsi, hogy késtem, csak nehezen tudtam lerázni az öcsémet.
-Áh!Semmi baj.- mondtam mosolyogva.- Leülünk?- tértem észhez.
-Ja, igen.- nevetett.Azzal lehuppantunk a székekre.
*-*
Egész jól elbeszélgettünk Stephanie-val.Jól érzem magam vele, tetszik a lány.Kedves és aranyos, na meg még vicces is.
-Mi az, baj van?- szólalt meg, mert lehet kicsit elmeredtem.
-Ja, semmi, csak elbambultam.- néztem vissza rá.Mire ő szelíden elmosolyodott.
-Nézd, látom rajtad, hogy bármennyire is akarod nem tudod elfelejteni a volt barátnődet.Látom, hogy még mindig őt szereted.- mondta.
-Mi?Nem dehogy!Stephanie, én tényleg kedvellek.- ellenkeztem.
-Ne, ne.Nincs semmi baj.Nem rossz dolog ha az ember néha kicsit inkább a visszamenne a "régi dolgaihoz". Ha tényleg készen állsz egy új kapcsolatra, akkor hívj fel.- adott egy cetlit, rajta a számával.- Szia.- felállt és elment.Ez a lány tényleg kedves.Valakinek egyszer ő lesz a mindene.De nem nekem.Igaza van.Még mindig Adry-hoz húz a szívem, nem tudom elfelejteni.
Elbambultam, ezért nem vettem észre, hogy Lou leül mellém.
-Mosolyogva ment el.Na akkor most mi van?- szólalt meg amitől megijedtem.Lehajtottam a fejem.
-Kedves lány, de ez nem segít rajtam.- hajtottam le a fejem.
-Figyelj...
-Tudom, hogy nem sírhatok örökké utána, de nem megy.Akárhogyan is akarom nem megy!Nem tudom kiverni a fejemből.Belefúródott oda és nem tágít.Nem tudom elfelejteni, nem tudok tovább lépni.Ha 2 év nem volt elég ahhoz, hogy elfelejtsem akkor sosem fogom!
-Igazából azért jöttem, mert a BTR menedzsere hívott, hogy szeretné ha a londoni koncertjükön mi lennénk az előzenekarjuk, és elvileg Adry-ék is eljönnek.
-És ezt nem tudtam volna azelőtt mondani, hogy kifejtettem a gondomat?- förmedtem rá.
-De igen, csak vicces volt látni ahogy magyarázkodsz.- nevetett.
-Na rohadj meg!- álltam fel.
-Gondolkozz már!Ide jön Adry!- állt fel ő is és rám mosolygott.
-Mikor lesz az a koncert?- kérdeztem.
-Jövőhónapban.- válaszolt.
-Addig van még 2 hetünk!
-Tudom.De nyomás gyakorolni!- indult meg az ajtó felé, de én egy helyben maradtam.- Mondom, gyakorolni!- jött vissza és elkezdett húzni.
-Louis hagyjad már.Inkább haza megyek.
-Te tudod.- rántott vállat.