*-*
Reggel elég nyúzottan keltem fel.Egy részt azért, mert félek, hogy mi lesz ha találkozok Harry-vel másrészt, pedig, mert egyedül aludtam.Nem volt kihez hozzábújjak....Gondolom Kendall biztos a vendégszobába aludt.
Kikeltem az ágyból és felkaptam gyors a tegnap este előkészített ruhát.Majd lebotorkáltam a lépcsőn, majd be a konyhába.
-Jó reggelt álomszuszék.- köszöntött hatalmas vigyorral az arcán James.
-Nektek is.- válaszoltam unottan.
-Mi a bajod?- lökött oldalba tesóm
-Nem aludtam valami jól.- adtam egyszerű választ.
-Ja amúgy mi történt, hogy Kendall a vendégszobába aludt?- támadott le a kérdésével Carlos.
-Tegnap délután kicsit összekaptunk.- ültem le az egyik székre Logan mellé.
-Min?- értetlenkedett a mellettem ülő.
-Azon, hogy tegnap Adry-t felhívta Harry és tesóm bevallotta neki, hogy még érez valamit iránta, de össze van zavarodva, Kendall pedig rákérdezett, hogy mire, de Adry nem válaszolt neki és felment pakolni.- válaszolt helyettem Ash.Mire a srácok kikerekedett szemekkel, tátott szájjal bámultak rá.
-Mi van?Kétségtelen, hogy tesóm ismer a legjobban...- adtam választ nekik.
-De ugye kibékültök?- nézett rám ijedt arccal Carlos.Én csak elsütöttem az asztalra a szemeimet.Nem mondhattam azt, hogy igen, de azt sem, hogy nem.Amióta újra találkoztam Harry-vel, vagy is amióta a reptéren elváltak útjaink máshogy érzem magam.Mintha visszavágynék hozzá...
-Ez akkor egy nem.- szólalt meg James.
-Nem tudom.Ez rajta múlik.- hazudtam.Igen is rajtam múlik!De így könnyebb elterelni a témát.
-Jobb reggelt mindenkinek.- lépett be az ajtón Kendall.Gyors rávettettem a tekintetem, mire ő meghátrált és idegesen kiment a konyhából.
-Várj!- kiáltottam utána.Felpattantam és utána mentem.- Kérlek!- állítottam meg.- Kérlek, ne haragudj rám!- próbáltam a szemébe nézni de elfordította a fejét.- Kendall, kérlek!- öleltem át, jó szorosan.Most el nem engedem.- Sajnálom!
-Mit?- nézett bele a szemembe.
-Mindent.- válaszoltam.
-Várj, rosszul fogalmaztam....Minek?- mosolyodott el.- Az egyetlen akinek bocsánatot kell kérnie az én vagyok.- erre értetlenkedve néztem rá.- Hülyeségen akadtam ki.Sajnálom.Szeretlek!- karolt át.
*A repülőn*
Éreztél már olyat, hogy körül vesznek az emberek, de még is egyedül érzed magad?Mert én pontosan ezt érzem.Miért is?Félek.Mitől?Mindentől...Sosem hittem volna az után, hogy Londonba költöztünk érezni fogom ezt az érzést.De mondjuk akkor tényleg egyedül voltam.Most pedig itt ülök a repülőn, a barátom mellett, a testvéremmel szemben, a barátaimmal együtt.Azokkal akik számomra nagyon fontosak, de még is úgy érzem egyedül vagyok.Senki nem érti meg a helyzetem.Miért olyan bonyolult ez?Miért nincs olyan, hogy jó döntés?Bármit csinálok valakinek fájni fog.De ha fáj, akkor fájjon nekem!Hisz én érdemlem meg!2 srácba vagyok egyszerre szerelmes...Normális ez?Úgy érzem magam, mint Bella az alkonyatból.Választania kellett Jacob és Edward között.Edward-ot választotta.Azt aki mellette volt, azt aki mindig a legjobbat akarta neki.Pont, mint most nekem Harry.Akkor Kendall lenne Jacob?Végül is...Igen.Harry-t szerettem először.Visszatért volna a láng?
Ha csak arra gondolok, hogy ma este találkozom vele görcsbe rándul a gyomrom és nehezebben kapok levegőt.Igen bevallom.Nem csak, hogy érzek még valamit.Sőt...Talán még mindig szeretem.
*-*
-Hello London!- szólaltam fel mikor leszálltunk a gépről.
-Tudod mi az első dolog ugye?- állt oda mellém Ash.Megint görcsbe rándult a gyomrom.Csak nem...- Anyuhoz megyünk te lökött!- csapott vállba.Hú, már megijedtem.
-Oké!Akkor nyomás!
*-*
Miután anyunál is elcseverésztünk.Indultunk is a koncert helyszínre, mert már 6 óra és 8kor kezdődik.
Kikeltem az ágyból és felkaptam gyors a tegnap este előkészített ruhát.Majd lebotorkáltam a lépcsőn, majd be a konyhába.
-Jó reggelt álomszuszék.- köszöntött hatalmas vigyorral az arcán James.
-Nektek is.- válaszoltam unottan.
-Mi a bajod?- lökött oldalba tesóm
-Nem aludtam valami jól.- adtam egyszerű választ.
-Ja amúgy mi történt, hogy Kendall a vendégszobába aludt?- támadott le a kérdésével Carlos.
-Tegnap délután kicsit összekaptunk.- ültem le az egyik székre Logan mellé.
-Min?- értetlenkedett a mellettem ülő.
-Azon, hogy tegnap Adry-t felhívta Harry és tesóm bevallotta neki, hogy még érez valamit iránta, de össze van zavarodva, Kendall pedig rákérdezett, hogy mire, de Adry nem válaszolt neki és felment pakolni.- válaszolt helyettem Ash.Mire a srácok kikerekedett szemekkel, tátott szájjal bámultak rá.
-Mi van?Kétségtelen, hogy tesóm ismer a legjobban...- adtam választ nekik.
-De ugye kibékültök?- nézett rám ijedt arccal Carlos.Én csak elsütöttem az asztalra a szemeimet.Nem mondhattam azt, hogy igen, de azt sem, hogy nem.Amióta újra találkoztam Harry-vel, vagy is amióta a reptéren elváltak útjaink máshogy érzem magam.Mintha visszavágynék hozzá...
-Ez akkor egy nem.- szólalt meg James.
-Nem tudom.Ez rajta múlik.- hazudtam.Igen is rajtam múlik!De így könnyebb elterelni a témát.
-Jobb reggelt mindenkinek.- lépett be az ajtón Kendall.Gyors rávettettem a tekintetem, mire ő meghátrált és idegesen kiment a konyhából.
-Várj!- kiáltottam utána.Felpattantam és utána mentem.- Kérlek!- állítottam meg.- Kérlek, ne haragudj rám!- próbáltam a szemébe nézni de elfordította a fejét.- Kendall, kérlek!- öleltem át, jó szorosan.Most el nem engedem.- Sajnálom!
-Mit?- nézett bele a szemembe.
-Mindent.- válaszoltam.
-Várj, rosszul fogalmaztam....Minek?- mosolyodott el.- Az egyetlen akinek bocsánatot kell kérnie az én vagyok.- erre értetlenkedve néztem rá.- Hülyeségen akadtam ki.Sajnálom.Szeretlek!- karolt át.
*A repülőn*
Éreztél már olyat, hogy körül vesznek az emberek, de még is egyedül érzed magad?Mert én pontosan ezt érzem.Miért is?Félek.Mitől?Mindentől...Sosem hittem volna az után, hogy Londonba költöztünk érezni fogom ezt az érzést.De mondjuk akkor tényleg egyedül voltam.Most pedig itt ülök a repülőn, a barátom mellett, a testvéremmel szemben, a barátaimmal együtt.Azokkal akik számomra nagyon fontosak, de még is úgy érzem egyedül vagyok.Senki nem érti meg a helyzetem.Miért olyan bonyolult ez?Miért nincs olyan, hogy jó döntés?Bármit csinálok valakinek fájni fog.De ha fáj, akkor fájjon nekem!Hisz én érdemlem meg!2 srácba vagyok egyszerre szerelmes...Normális ez?Úgy érzem magam, mint Bella az alkonyatból.Választania kellett Jacob és Edward között.Edward-ot választotta.Azt aki mellette volt, azt aki mindig a legjobbat akarta neki.Pont, mint most nekem Harry.Akkor Kendall lenne Jacob?Végül is...Igen.Harry-t szerettem először.Visszatért volna a láng?
Ha csak arra gondolok, hogy ma este találkozom vele görcsbe rándul a gyomrom és nehezebben kapok levegőt.Igen bevallom.Nem csak, hogy érzek még valamit.Sőt...Talán még mindig szeretem.
*-*
-Hello London!- szólaltam fel mikor leszálltunk a gépről.
-Tudod mi az első dolog ugye?- állt oda mellém Ash.Megint görcsbe rándult a gyomrom.Csak nem...- Anyuhoz megyünk te lökött!- csapott vállba.Hú, már megijedtem.
-Oké!Akkor nyomás!
*-*
Miután anyunál is elcseverésztünk.Indultunk is a koncert helyszínre, mert már 6 óra és 8kor kezdődik.
Holnap jön az utolsó rész...
Igen tudom nem akartam ilyen rövidre a 2.évadot, de így jött össze.Bocsi!
De azért légyszi komizzatok! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése